Utazás a Balatonhoz

Már nagyon vártam ezt a hétvégét, hogy végre leutazhassak az egyik legjobb barátnőmhöz Katihoz a Balatonra. Már az egyetem óta nem találkoztunk, és annak már pár hete vége.

A megismerkedésünk időszaka

Már jó pár évre vissza nyúlik az ismertségünk, hiszen egy középiskolába jártunk, és utána egy egyetemre is mentünk tovább. A középiskolában emlékszem, mikor először találkoztunk. Senkit nem ismertem, idegen város, idegen hely, és már jó előre mindenki be van osztva név szerint a kollégiumban, mint ha valami lista alapján el lehetne ezt dönteni. Mindegy, ezen nem tudtunk változtatni. Emlékszem az első napra, mikor a szüleim elvittek kocsival. Összeszedtünk mindent, amire azt gondoltam, hogy szükségem lehet, hiszen az életem nagy részét ott fogom tölteni. A szoba kissé lepukkan hangulatú, most már tudom, hogy tipikus kollégium a régi szekrényével, és az emeletes ágyával. Érkezési sorrendben ki mikor érkezett, kapott egy szobaszámot, hogy hova is kell majd bepakolnia. Tulajdonképpen azt sem tudtuk, hogy ki lesz a másik, és annyira meg is voltunk szeppenve emlékszem, hogy nem is akartunk beszélgetni. Mindenki a saját dolgait, ágyát rendezte, és a holmiját pakolta. Próbáltunk felkészülni a másnapi ismeretlen közegre, az ismeretlen helyen…

A reggeli közben ismerkedtünk össze Katival. Miután senkit nem ismertem, azt sem tudtam, hogy ki mellé üljek le a tipikus menzai tálcámmal a kezemben. Sok asztal nem volt amúgy sem az ebédlőben, miután be voltunk osztva, és a nagyobbak nagy része nem akart bent enni. Nekik már lehetett. A sok ismeretlen közül végül azt a lányt választottam, aki egyedül ücsörgött egy asztalnál. Kiderült, hogy osztálytársak leszünk…

A barátságunk kezdetephotovoltaic-286025_640

Megismerkedésünk rövid története tehát ez volt. Az ominózus reggeli ismerkedés után elválaszthatatlanok lettünk. Sok bolondságot megcsináltunk közösen. Olyan gyorsan eltelt a négy év, hogy észre sem lehetett venni. Emlékszem, mennyire izgatottak voltunk az érettségi alatt. Bevallom, én azt hittem, hogy nem élem túl azt az időszakot. Persze ma már tudom, hogy felesleges volt izgulni, és hogy sokkal stresszesebb egy egyetemi vizsga.

Most, hogy a vonaton zötykölödöm hozzá, már másfél órája, azon gondolkodom, hogy mi mindent fogunk majd csinálni nála, amíg lent leszek. Sok helyre el akar vinni, és sok mindenkit be akar mutatni…

Hogy jobban teljen az idő, indulás előtt vettem magamnak egy újságot, minden féle mostani pletykával, hírekkel, bulvár dolgokkal… Még a napelemes rendszerek működéséről is találtam egy cikket.

Már csak egy óra választ el körülbelül, hogy találkozzak végre a legjobb barátnőmmel.